A Képben vagyunk a Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és Vasarely Múzeum Önkéntes Programjának blogja. Ezen a felületen az önkéntesek publikálják írásaikat múzeumi és kulturális élményeikről és önkéntességről négy témában: Kedvcsináló, Beszélgető, Fejtegető, Mit olvastál? Mit olvassak? A bejegyzések az önkéntes közösségnek, és az Önkéntes Program iránt érdeklődőknek szólnak, és a szerzők személyes véleményét tükrözik. A Képben vagyunk szerkesztősége az esetleges sértő tartalmakat eltávolítja.
E-mail: volunteer@szepmuveszeti.hu

Szerkesztőségi tagok

Keresés: 

Szinetár

 

Gondolatok Szinetár Miklós önéletrajzi könyvéről, a Szinetárról

Szinetár Miklóst nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. Talán az életrajzát is, hiszen annyi helyen mesélt már magáról interjúkban, korábban megjelent könyveiben. 

Ez a könyv nem szokványos önéletrajz, ahogy az alcíme is mutatja, inkább anekdotákkal, politikai eseményekkel, filozófiai eszmefuttatásokkal fűszerezett memoár. A tervek szerint egy trilógia első kötete, az első huszonöt év.

 

Nem a szerző születésével kezdődik, mint ahogy az szokásos, hanem a Magyarázkodás fejezettel, amiben arra kéri az olvasót, fogadja el, hogy nemcsak az életéről, hanem arról a korról is ír, amelyben él. Megemlíti Woody Allent, aki gyakran becsmérli magát az Apropó nélkül című önéletrajzi könyvében, de mivel ő nem vitte annyira, mint a filmrendező, hogy szerény lehetne, ezért inkább dicsekedni fog. És valóban, az első fejezetben a nemzetközi sikereiről mesél, de a könyv más fejezeteiben is a sikereké a főszerep, annak ellenére, hogy a fejezetcímek kaptak egy fent és lent megjelölést. Ez kicsit erőltetettnek tűnik, hiszen ő maga is azt mondja, hogy élete egy sikertörténet.

Az első részt a Nemzetközi emlékek követik, az 1957-es szverdlovszki Csárdáskirálynőtől a 2015-ös osakai előadásig, A víg özvegyig. Kanadában a Szerelmi bájital első próbáján váratlanul a kórus vezetőjétől kapott egy hosszú listát, amiben felsorolták a kórus jogait. Többek között ezt is: „ha a kórustag mellett bárki olyan dezodort használ, amire allergiás, akkor előadás közben is kimehet a színpadról”. Kiderül az is, hogy azért van rengeteg joguk, mert a kórustagok kevés pénzt kapnak, ezzel szemben a szólistáknak nincs semmi joguk, de nagy a gázsijuk.

Az önéletrajz tulajdonképpen csak ezután kezdődik, méghozzá mindjárt tízévesen a gimnáziumi évekkel. Őszintén bevallja, hogy nagypofájú, agresszív gyerek volt, történelemből, franciából, magyarból kiválóan teljesített, de matematikából „nulllla”. Így négy l-lel, legalábbis a matematikatanára szerint, saját maga szerint pedig hatökör. Aztán lassan eljutunk addig, hogy „1932-ben születtem zabigyerekként”, de továbbra se várjunk egy lineáris önéletrajzot, mert ezután is el-elkalandozik, anekdotázik. Tizenkétévesen megjárja a gettót, az ostrom után tetves, majd tífuszos lesz.

A Színművészeti Főiskolára Major Tamás segítségével jut be úgy, hogy nem volt érettségije. Később sem lett. A főiskolai években a Sztanyiszlavszkij -módszerrel keresték az igazságot, persze a színházban a nagyok nem annyira. Osztályfőnöke, Morvai István egy munkájukat úgy értékelte, hogy ő a reakciós világot képviseli, míg Kazimir Károly a haladót. Hegedűs Géza tanárát a főiskolai évek nagy ajándékának tekintette. Történelemtanára az a háromszoros AVÓ-díjas Erdős Péter, akit mint svájci kémet letartóztattak, majd a szabadulása után nagyhatalmú ura lett a popzenének. Bacsó Péterről azt írja, hogy a főiskola legszélsőségesebb bolsevikja volt, utána viszont mindenkit átkozott, aki a Rákosi-rendszerhez tartozott, és megrendezte a Tanút.

Katonaélményei sem maradhatnak el, szalmazsáktöméssel, kapcával, lábgombával fűszerezve.

A hisztérikus sikerű Csárdáskirálynő előadásán Nagy Imre miniszterelnök is gratulált neki. Miután megtudta, hogy a rendezőnek nincs lakása, odaszólt jelentős hangsúllyal Apró Antalnak, hogy intézkedjen. Néhány napra rá kiutaltak neki egy lakást a Villányi úton. Hát így mentek a dolgok akkortájt.

A könyv hihetetlenül olvasmányos annak ellenére, hogy csapong, ide-oda ugrál az időben, elkalandozik, mindenről eszébe jut valami más. Mesél első felesége, Pusztai Eta cigány származásáról és családjáról, Páger Antal cukros túrós csuszájáról, Honthy Hanna ajánlóleveléről, amiben a művésznő azt írta Michel Gyarmathynak Szinetárról, hogy „kedves fiú, nem harap”.

A gimnáziumi liberális franciatanáráról jut eszébe a jelen, hogy a liberálisok azt hirdetik, hogy fűre lépni szabad, szemben a jobboldallal, akik azt mondják, fűre lépni tilos. Aztán itt vannak a legutóbbi évek liberálisai, akik azt ordítják polkorrekt kórusban, hogy fűre lépni kötelező. Ez utóbbi már neki is sok.

Igyekszik úgy élni, hogy senkinek ne ártson, de azzal is szembenéz, hogy nem tudja megváltani a világot. Megveszi a pulóvert, amit rabszolgamunkával készítenek, megeszi a csirkét, amit borzasztó körülmények között nevelnek, és felszáll a repülőre is, ami köztudomású, hogy szennyezi a levegőt.

Nem tetszett, hogy az előszót lánya, Szinetár Dóra írta. Úgy gondolom, nem igazán elegáns egy közeli családtagra bízni ezt a feladatot.  

Nem tudom, mi lehet az oka a kiadóválasztásnak, bár azt olvastam, hogy a Free Spirit kérte fel  Szinetárt az önéletrajza megírására.  Ez egy viszonylag fiatal kiadó kevés tapasztalattal, néhány kiadott könyvvel, és a korrektor sem végzett igazán kifogástalan munkát. A tagmondatok közötti vesszők elvándorolnak a helyükről oda, ahol feleslegesek.  A víg özvegy meg elangolosodott, hogy A Víg Özvegy legyen belőle, legalábbis így maradt a szövegben.

Szinetár Miklós bölcs ember, sokat tanulhatunk tőle. Átélte a második világháborút, az 1956-os forradalmat. Egy korábbi interjúkötetben az mondta: - „Lőnek? Nem Lőnek?” Hát akkor miről beszélünk?

És valóban, ha erre gondolunk, nem rágjuk magunkat kis semmiségeken, holmi vesszőkön, kiadókon, többször kiadott történeteken.

Szinetár Miklós: Szinetár

Önéletrajz-szerűség és egyebek

Free Spirit Publishing Kiadó 2023

Megjegyzés:

Ritkán veszek már könyvet, egyrészt nincs hova tennem, másrészt nagyon drága. A Szabó Ervin Könyvtárba járok. A könyvtár online felületén megnézem, hol van állományban a keresett mű. Ha éppen valaki olvassa, akkor előjegyzem 300 Ft-ért. Ha nincs meg a hozzám legközelebb eső könyvtárban, akkor elmegyek a távolabbiakba. Ezt a Török utcai könyvtárban jegyeztem elő. Márai Ilona kétkötetes naplóját az óbudai Fő téri tagkönyvtárból kölcsönöztem. Lehet, hogy kicsit macerásabb, de megéri. Egyes könyveket meg sem lehet venni. Vásáry Tamás önéletrajzáért még a Dunán is átkeltem, hogy a Dagály utcába jussak, Doderer Strudlhof-lépcsőjét pedig a Krisztina körúton találtam meg.

 Ez a fajta könyvvadászat is nagyon izgalmas tud lenni.

  1. szeptember

                                                                                                                              Horváth Zsuzsa

 

Ha szeretnél hozzászólni, kérjük, jelentkezz be.

A hozzászólások közzététel előtt moderáláson mennek keresztül.